Harmincöt.

Hogy tartsak némi rendszert ebben az egész össze-visszaságban, ezért nem pepecselek a csettel (csak szépen, magyarosan), inkább ide firkálok nekik.
Crystal & Ági: Szívesen és nincs mit! Máskor, bármikor, akármikor.
hemy: Becses lakhelyem neve Győrszentiván (kötve hiszem, hogy bármikor is utánakutakodnál az IP-címemnek, majd a lakhelyem után nyomoznál, ezért osztom meg veled eme információt.). Másrészt pedig köszönöm szépen, hogy VIP székben csücsülhetek nálad.

Apum hazajött (végre) kemény két napra. De azért ez is valami, amit addig kell élvezni, ameddig tart. Bár ha belegondolunk, minden jó dolog ilyen. Pótkarácsonyt tartva megkaptam a Bosszúállók DVD változatát, így máris RDJ eredeti, angol, csodálatos hangjával tölthettem meg a nappalit a család nem túl nagy örömére. Illetve még Bosszúállók DVD mellé szép kis Felhőatlasz, amit ma Attila bácsi nem engedett behozni órára. Bár vele érdekes párbeszédeink vannak:
 - Attila bácsi, az életem romokban hever! Én nem tudok Van Gogh szobát rajzolni!
 - Neked valahogy az életed mindig romokban hever...
illetve a:
 - Lehet, hogy nagyobb szolgálatot tennék a társadalomnak, ha a mai rajzórán csak az olvasásra koncentrálnék.
 - A társadalomnak lehet, de nekem inkább rajzot produkálj!
A mai rajzszakkör röviden és tömören siralmas volt. Abból az egy órából, amit ott töltöttünk, szétuntuk a fejünket, és csodáltuk, hogy a nő a kivetítő mellett még nem száradt ki a sok dumától. Escher és Orosz István munkásságairól kaphattunk felvilágosítást, de mi csak az Escher-t vártuk meg, utána hálálkodva leléptünk. Az előadás közben kétszer aludtam el, és a rajztanár még meg is kérdezte, hogy hogy bírjuk még mindig ezt az egészet. Hogy hogy? Legfőképpen vagy a bakancsommal szórakoztam, vagy a gatyámmal bíbelődtem, vagy pedig aludtam és röhögtem a Julcsiékkal.
Tudni kellene a kedves olvasóknak - nagy frászt, nem kell tudni -, hogy ekcémával küszködök. A homlokomon, a két karomon és a belső combomon. Bekentem Bephantennel. És most olyan... hogyismondjam... babapopsi szagom van.