Öhh... A helyzet az, hogy romokban vagyok. Enyhén szólva. És erre még Attila bácsi is azt mondaná, hogy romokban vagyok, mert most tényleg, igazán romokban vagyok, nem úgy, mikor nincs kedvem rajzolni a szakkörön, és nyöszörögve, a rajztáblának dőlve azt mondom: romokban vagyok. Bár az is másféle "romokban vagyok", és ez is. Hogy miért is vagyok romokban? Lássuk csak.
Kicsi opel készen áll az indulásra, anya, öcsi én, bent ülünk. A hűtőtáska itthon marad.
Mogyoród felé félúton felhívja anyumat a nagypapám: Hopsz, lehet, hogy a mamámnak szívinfarktusa volt, most viszik a kórházba. Ameddig mi nyugodtan pancsolunk az öcsémmel, csúszunk a csúszdán, meg egyéb ilyen mogyoródi Aquarénás tevékenységet művelünk, újabb telefonok: Nincs infarktus, gyomorfekély viszont van. Kapásból három, amiből egy bevérzett. Ennyit arról, hogy nyugodtan hallgatok majd frissen letöltött The Beatles - Revolver albumot a gyékényen.
Hogy égj be öt ember, meg egy úszómester előtt? Forogj egy helyben két teljes percen keresztül egy egyszemélyes izékében, amivel csúszni lehet. Értékelni fogja, hidd el. Ó, és a csúszdában mondogasd azt félhangosan, hogy: "Baszki, baszki, baszki, baszki!". Mindenki örülni fog.
Szóval néhány kör újabb csúszás, ivás, evés, ésatöbbi után rákvörösen visszaültünk a kicsi, türkizkék (ahw <3) opelbe, és hazaszáguldottunk... vagyis a kórházba, ahol a mamám feküdt az ő kis házi kedvencével: a bevérzett gyomorfekélyével. Tudom, hogy nem poénos, nem is akarom poénosan leírni, mégis így jön ki. Komolyan, néha nem fogom fel az agyamat (?).
Megmondtam, hogy nem akarok bemenni. Nem akartam ott elbőgni magam, elég, hogy két nővér is odajött engem vigasztalni, hogy minden rendben lesz, és hogy ez a jobbik eset. Leszarom, ha jobbik, attól még rosszul van, az Istenit! Persze, a két nővér mellé még a keresztapám is besegített - annyira bírom amúgy a csávót, hogy hihetetlen.
Szóval ott voltunk a kórházban, rákvörösen, halálfejes ruhában. Nem direkt öltöztem úgy, Mogyoródról rögtön a kórházba mentünk.
Szóval, mivel mindjárt itt halok meg a romokban levéstől, meg a vörös, fájós, kisírt szemeimtől, ezért majd legközelebbre halasztom a blog újradizájnolását - valljuk be, ráfér -, illetve másféle ömlengéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése