Ötvenegy.

Töltsük el úgy a hétfőnket, hogy a régi zenéinket hallgatjuk, és nem készülünk kémiára! Néha azért ilyen is kell. Már hiányoltam pl. a Paralyzer-t nagyon. Az ötlet egyrészt onnan jött, hogy ma a hídon a Danival meghallgattuk az összes (összes alatt azt 3 számot értem, ami az mp4-en volt) Bullet For My Valntine-t, nem mintha szeretném, de azért volt egy-kettő jó. És megkérte, hogy küldjem át neki a Three Days Grace számokat. Én azt hittem, ott szorongatom ki belőle a szuszt! Még egy ember sem kérte külön, hogy küldjem át. Mindig csak... random elküldök valakinek egyet azoknak, akikkel rendszeresen beszélek. De ő!!! Ő megkért. Asszem' holnap kiképzést kap Hollywood Undead.ből is, shi shi shi - gonosz nevetés akart lenni.
Pénteken úgy indultam el a könyvtárba, hogy most Fuck yeah, és egy hét késés után visszaviszem, erre...

1. Itthon maradt az egyik könyv borítója.
2. A Harry Potter első részében benne maradt a kiskori fényképem (Na ez a ciki!)
3. Az Edgar Allan Poe-ban ott volt a csodálatos mitológiai illusztrációm: Az 'Asgardian Love Story' címmel ellátott műalkotás, rajta Lokival és Svadilfarival. Azaz Hope!

Emellett voltam olyan eszes, és kapásól levettem a polcról az Adrian Mole második és ötödik részét. Az ötödikről azt hittem, a harmadik. Ezt a balfékséget...
Ha bárki is találkozna a Nojával - úgysem fog -, akkor semmiképpen ne engedjétek meg neki, hogy helyettetek írjon Harry Potter Tekergők fanficet. Semmilyen katasztrofális esemény bekövetkeztében sem! Az utolsó pár sornál már úgy voltam, hogy hozom a konyhakést, és ledöföm magam, mert mégis, mikor mondana ilyet Sirius? (Kiskorúaknak nem ajánlott rész következik)
 - Ahh, otthon hagytam a kotont!
Végignéztem minden filmet, már csak a könyveket kell elolvasnom, és már hivatalosan is kiképzett leszek arra, hogy egyedül írjam azt a szart, amit én fanfiction-nek merek nevezni, természetesen a Tekergőkről. Mert Tekergők forever. Nekem senki nem halt meg közülük, mert Sirius, igen, Sirius itt él a szívemben örökké. (Ilyenkor nem kell ám elolvasni, dráma királynőt játszom. Legújabb szokás.) Illetve akinek még nem szabad megengedni az a padtársam: a Dorka. Olyan arcvörösítő dolgokat írt, hogy féltem őket a suliban elolvasni, inkább itthon estem neki, és azt hittem, ismét leszúrom majd magam. Inkább sikítoztam egyet a párnámba.
Lassan táncgála. Semmit nem tudok. Kívánjatok szerencsét, hogy meg tudjam tanulni. Addig is sok szerencsét kívánok nektek az iskola utolsó két hetéhez.