Ötven.

A bűvös ötvenedik bejegyzésem alkalmára sem fogom befejezni a zombis challange-t, mert hát... mert hát... mondjuk ki, igazán lusta vagyok leseggelni és gépelni, főleg egy olyan asd film után, mint a Side Effects. Jesszusom, de imádom Rooney Marat, így a végére rájöttem, hogy ez az alakítása valami fantasztikusra sikerült, és Jude Law igen szexi, amikor kimondja a film címét a film közepén. Nem írok kritikát, mert én meg a kritikaírás, mi nem vagyunk barátok. Csak azt mondom, hogy fogd meg a laptopot/számítógépet, amit nem is tudsz felemelni úgy teljes egészében/bármely eszközt, amin meg tudod nézni, és valami rémes ital (például elvizesített meggyszörp) mellett nézd meg. Megéri azt az egy órát és negyven percet, kivéve Channing Tatuum-ot, vagy ki a fenét. Bár speciel én utálom, más szeretheti, csak én őt nem fogom szeretni. Poén volt, én mindenkit szeretek, kivéve akit nem.
Újabb ajánló: A Medve és a Farkas. Valami eszméletlenül jó könyv, és felüdülés volt ezt olvasni az Utolsó tünde után, mert igen, benne volt Robi, és Yorsh, és a sárkány, akinek azt hiszem Erbrow volt a neve, meg Rankstrail, és Astor, aki az a tipikus lovagregényből kilépő fess nehézlovassági parancsnok.
Hogy mi van velem? Gépeltiltás, apa-megvonás. Na ja. Hétvégente azért teljes mértékben enyém a gép, apám meg hétköznaponként eljön értem, de még mindig nem értem, anyámnak abból mi haszna van, ha én nem mehetek apámhoz. Ezt az egy elbaszott dolgot nem értem. Ja, és tőletek nem várok rá választ. Komolyan, így egy élmény lesz a nyaram. Mellesleg ma van Kisalföld Vágta, amin természetesen nem vagyok ott, pedig nagyon szeretnék ott lenni, mert ló, meg vágta, meg minden egyéb énes dolog. A Dóri is kimehetett. 650 Forint a belépő, könyörgöm, ebbe nem halnék bele, meg anyám se abba, ha apámmal engedne el. Mert ugye eredetileg az volt a terv, hogy a hétvégét nála töltöm, és filmezünk, meg fotózunk, Kisalföld Vágtával. Nem tudom, kiszűrtétek-e, de gyengébb elméjűeknek leírom: Ez nem jött össze.
Semmi nem jött össze, dőlttel, aláhúzottal, félkövérrel, 70-es betűmérettel, és valami szexi betűtípussal. Túl gyanús volt nekem ez a sokáig tartó jókedvem. (És elegem van abból, hogy enyhe depressziós erőhullámokat küldök felétek a monitoron keresztül, ezért inkább elkezdek majd másról rizsázni, mint mondjuk... mondjuk... arról, hogy mennyire várom a nyarat, meg hogy mennyire jó is lesz. A f*szt.)