Huszonkilenc.

Boldog világvégét mindenkinek! Ahhoz képest ez egy elég jó pénteki nap.
Nem. Szó sem lehet arról, hogy ez a nap egy jó nap. Egyedül az a rohadék kis fekete, bélelt bakancs volt benne jó, meg hogy ott vetkőzött a New Yorkerben egy tetovált, barna hajú, kék szemű pasi. Ezen kívül nem sok. Apám Ausztriában, a családunk mindenkire ki van akadva, a papámnak holnap van a halálfordulója. Juhhú! Azt hiszem, ez is egy remek karácsony lesz. Mindig is utáltam ezt az ünnepet. Olyan, mint egy második szülinap, csak templomba kell menni, meg idióta dalokat énekelni a karácsonyfa alatt. És hatkor kelni, mert az öcsém felüvölt, hogy megjött a Jézuska.

Hol volt, hol nem... Na még mit nem!
Ha te valaha Csipkerózsika vagy Hamupipőke akartál lenni, le kell rombolnom a drága illúzióidat, és elmondani, hogy: ez nemes egyszerűséggel lehetetlen. Sosem lesz 24 méteres hajad, nem fog lábad nőni uszony helyett, ha odaadod a hangod. Nincs szőke herceg fehér lovon. Mert aki jóképű, annak vagy csaja van, vagy buzi. Ezért menj szépen hozzá Mr. Nutellához és Dr. Milka Csokoládéhoz a Csipkebogyós Tea és a Mackó Méz kíséretében. Házasságotok örökké tart, te boldog vagy, ő is boldog, akkor mi itt a baj? Hát semmi. És épp ez a baj. Bár nem tudom, miért, de baj.

Azon kívül, hogy a Harcosok Klubja jó könyv és jó film, a Noémi egy állat, a fülgyűrű még mindig király, és a kínai kaját enni élvezet, semmi jó nem volt a péntekemben. És most irány a rajzok sorozatgyártása karácsonyra!