Mivel túl bonyolult lenne leírni, hogy mi van most velem, ezért tegnap fél tizenkettőkor nekiálltam gépelgetni. És mi lett belőle? Hát ez. Megkönnyebbülés, és hatalmas lelki béke. Meg kémia dolgozat. De az jó lett.
Hát túl sok mindent nem tudok mondani. Aeri az egyik oldalam, aki tudja, hogy tanulni kéne, és meg is tenné, ha Musa, a vadabbik, nem kényszerítené arra, hogy mindenféle jobb dologgal (lásd: teknős tornásztatása, zenehallgatás, satöbbi) üsse el az időt. És valahogy a kettő... találkozik egymással.
Hogy folytatom-e valamikor? Kétlem.
Az élet szívás.
Gondolta a két fiatal, miközben az osztályterem felé igyekezett. A lány számára ez az egész idegen volt, és hidegnek tűnt első látásra. Amit először meglát a dolgokban, az általában a későbbiekre is jellemző. Nem várt semmit, és nem is ígért semmi jót ez az iskola.
Aeri, az arany hajú, égszín szemű fiatal srác ezredszerre járta be ugyanazt a folyosót. Fekete keretes szemüvegén keresztül semelyik ember sem láthatott át, s pillanthatta meg azokat a szemeket, melyekben az égbolt színei tükröződtek. Ez már csak így volt az angyaloknál.
Musa fájdalmas arccal lépett be az osztályterembe. Minden gyerek megbámulta őt, egytől egyig. Hol a bakancsát, hol a néha túl sokat megmutató vörös, spagettipántos topot, hol a fülpiercing-et, netán a tömény, sűrű, vörös hajat. Bár kívülről erősnek tűnt, azok az ártatlan, sötétbarna, hatalmas szemek mögött a félelem démona járt eszeveszett táncot, s próbálta megtölteni rettegéssel a lány szívét.
Pedig ő fogadta, hogy ma nem fog megfutamodni.
Az egyetlen, és utolsó szabad hely a szőke, szemüveges srác mellett volt. Stréber, gondolta. Legalább lesz néhány jó jegye.
A fiúról lerítt, hogy rendes családban nevelkedett. Az egész lénye sugározta azt a lüktető, és felettébb idegesítő érzést azzal kapcsolatban, hogy ez a fiú a lehető legtökéletsebb és legfinomabb magatartást produkálja. Sütött róla a tökéletesség.
- Bocs, melléd ülhetek? - kérdezte egy nőies hang, vörös táskáját a földre vágva, s a pad szélének támaszkodva. A szőke fürtök bólogattak. A fiú fel sem nézett a könyvéből, hanem csak lazán engedélyt adott a még ismeretlen lánynak. - A nevem Musa. Új vagyok.
- Aeri. Régebbi diák - biccentett. Vagy nem akart a lányra pillantani, annyira szörnyen festett, vagy csak szimplán lusta volt megemelni a fejét, s egy kedves, mosolygós pillantással üdvözölni az osztálytársát.
Olyan volt ez a két ember egymás mellett, mint Menny és Pokol. Ez az egyik furcsa tényező a kettejük között. A másik, hogy ők pont olyanok, mint ahonnan jöttek: Aeri, a Menny, a végtelenül jóságos és érzelmes, mindent felvállaló és gyáva iskolás. Musa pedig mint a vad, lázadó lány, aki ha teheti, rock koncertre jár, vagy terrorizálja a környezetét. Egy szó, mint száz: ön- és közveszélyes. Lucifer lánya. Hogy kettejükben mi volt a közös, a Menny és Pokol közötti halandók Földje? Talán még ők maguk sem tudták.
Szeptember 29., Hétfő
Kedves Naplóm!
Musa furcsa lány. Teljesen úgy viselkedik, mintha fiú lenne, legalábbis én úgy vettem észre. Nem hord szoknyát, még mikor ünnepély van, akkor sem. Vagy ha hord, akkor én még nem láttam őt szoknyában, bár majdnem egy hónap alatt szerintem bőven kiismerhettem. Vagy mégsem? Lényegtelen. Képtelenek vagyunk egyetérteni, bármiről legyen is szó. És ami a legrosszabb: mi vagyunk a diákönkormányzati képviselők az osztályból. Én és Ő olyanok vagyunk, mint ég és föld, de a tanár szerint pont ezért lennénk megfelelőek a feladatra. Mr. Haunted-nak nagy baj lehet a fejével, bár ez nem újdonság. Ami viszont aggaszt, hogy folyton tépkedi a tincseimet. Pedig az Atya megmondta, hogy vigyázzak rájuk, mert szerinte minden angyal közül nekem van a legszebb hajkoronám. De ezt így nem közölhetem vele. Néha kicsit félek Isten rám bízott feladatától, de tudom, hogy ezzel csak jót akar. Ígérem neki, hogy keményen, és szorgosan fogok tanulni, hogy a kedvére tegyek.
Szeptember 29., Hétfő
Cső fater!
Az a helyzet, hogy ez a sulis dolog kezd bejönni. Egyébként ezek a pokoli futárjaid olyan idegesítőek néha. Nem képesek átadni neked rendesen az üzeneteimet. Na mindegy. Van ez a cuki kis Mennyből az angyal az osztályban. Egész nap egyenes háttal ül, és minden szabályt betartva ír. Mindig is rühelltem a szabályokat. Amúgy kösz a teknőst. Egész jól kezdünk megbarátkozni: ő jön velem suliba, én melegítem a vizét és adok neki kaját. Hidd el, jó kezekben lesz!
Visszatérve erre a mézeskalács buzira. . . Igen, imádja. Mindent, ami olyan édes és habos. Ezt szó szerint tőle idéztem. Mekkora egy puhány. Miatta lett ötös a törim, úgyhogy ezer hála a mézeskalács zabálónak. Születésnapjára almáspitét veszek neki, hogy boldog legyen.
Puszi pá, egyetlen, legkedvesebb és legszerényebb lányod: Musa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése