KEVIN!

avagy boldog karácsonyt mindenkinek!

A reggelem úgy indult, hogy hajnali hétkor felkiabált a drága öcsém, mondván itt a Jézuska. Konkrétan le se szartam, és aludtam tovább. Úgy nyolc körül letántorogtam, és észre sem vettem az ajándékom: egy bazi nagy Budapest Csepel bicót. Ennyire béna is csak én lehetek. Utána szép sorjában megnézegettem mindent - beleértve a csodálatos Bosszú Angyalai képregényt is drága Marveltől -,  majd leültem olvasni. Több, mint hatvan oldal után alfa üzemmódban hallgattam vegyesen a zenéket.

Azt hittem, a tavalyi karácsony délelőttje volt a legszarabb. Tévedtem. Hogyan szúrjuk el a gyerekek reggelét az anyám módjára?
a) Fél órával előbb hívjuk le őket, hátha grillezett csirkévé válnak a kabátjukban, amíg a szülők veszekednek.

b) Veszekedjünk az élettársunkkal/férjünkkel.

c) Ne hagyjuk a gyerekünket játszani, beszélni a faterjával, olvasni, vagy csak szimplán henyélni karácsony napján. 

d) Közöljük nem éppen finoman, hogy a dédpapa halott (Ez nem idén történt, hanem tavaly, mégis elszúrta az egész telem) .

Ezek után megindult a tartárjárás, ami nálunk annyit tesz, mint házról-házra járni, és begyűjteni a karácsonyi ajándékokat, közben degeszre zabálni magunkat. Végre megszereztem a bordó bársony bakancsot, amire hónapok óta vágytam, hozzá a galaxisos gatyát. Mázlisnak mondhatom magam, hogy karácsony előtt egy nappal (gyengébbek kedvéért 23.-án) van a névnapom. Az ügyesebbik fele a társaságnak kisilabizálja az igazi nevemet ez alapján.

Végül is, amit akartam, megkaptam: könyvek, ruhák, bakancs, korcsolya, mp4, manga, csoki fülgyűrű. És még ennél is többet. A fa alatt levő ajándékok 90%-a kb. az enyém. 

Aki nem nézte meg huszadszorra is a reszkessetek betörőket annak meg ejnye-bejnye. Na, nesze, itt egy kis lefoglalósdi:

Ez a módja annak, hogy foglalj le egy percre egy idiótát.