szerda, szeptember 12

Hetedik.

OMG. OMG. OMG. OMG. Több okból is, OMG.
Jelentem: Ma nem tanyáltam tesin - hál' Isten - , és ismét volt szerencsém azt az idióta kézifutballt játszani. De a legnagyobb az mégis a medicin labdás eset volt. Elvették tőlünk Knorr zacskóslevest és Garnier - törődj magaddalt... Mi, szülők, annyira boldogtalanok voltunk. De végülis elfelejtettük őket.
Mától mi és Ágó az ország új politikusai vagyunk: Lesz még London magyar falu; A zokni mától korhatáros szó. Nem, ezen a mai nyelvtanon szó szerint semmit nem alkottam.
Angol (azaz utolsó óra) = Mikor a fogyatékosok őrülten üvöltöznek különböző idióta dolgokról, és semmit nem tanulnak.
Leszálltam a buszról, és eső fogadott. Imádom ezt a fülledt, Thai-földi időjárást, hogy 800%-os pára van, utána meg zuhog az eső. Annyira felszabadító. Mellesleg: Mire nem jó egy ötödikes rajzmappa?
Ha ötször olvasod is újra, az ég még mindig kék, a fű még mindig zöld, a krumpli még mindig rakott, az RTL meg még mindig kettő. (Ilyen, amikor Hope-nak esti agymenése van)
A Hold a horizonton ül, bánatosan lógatja lábait Midgard hosszú, szennyezett városai felé, s fakóvá festi a füstdarabkákat ég-szerte.
Amit a diziről tudni kell: Hát...hát... hát... LOKIIII meg Tom... De akkor is, olyannyira tetszik nekem ez az új dizi, hogy hihetetlen. Egyrészt mert Agnes is részt vett az elkészítésében, másrészt mert a germán mitológia motívumai is megtalálhatóak benne (jó, az Iggdraszil, a fehér fa a háttérben nem tölgy, de nekem full azt juttatja eszembe). Ez szerintem egy ideig marad, aztán majd még kitaláljuk, ki/mi lesz a következő áldozat.
Ezekkel kívánok jóccakát:
COD - Súgd meg
Bermuda - Monte Carlo
Hope, a lehetetlen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése