vasárnap, szeptember 16

Nyolcadik.

Ezt a szombatot másképp terveztem el, mint a többit - mégis, sokkal rosszabb lett, mint amire számítottam.
Odamentünk egykor, vártunk, találkoztunk Petrával, felültünk a lovaskocsira. Minimum három órán keresztül integettünk mindenkinek a faluban, és bámultam egyetlen és legújabb szerelmemet: Szépiát, a világospej nóniusz kancát. Lesprinteltem oda-vissza a Kispipal-lakás utat, és rá kellett jönnöm, hogy anyámék nincsenek otthon. Mire az óra elütötte a hat órát, már tiszta ideg voltam, mert mindenki mást akart csinálni, máshova akart menni, másmilyen véleménye volt, és már a tököm tele volt mindennel. Hazamentünk Esztike cuccaiért - igen, időközben megbeszéltük, hogy nálam alszik megint - és vissza - a falu másik végéből - gyalog mentünk, mondván, hogy vasárnap mise után visszavisszük kocsival.
Nyolc körül kezdték el nekünk keverni a szart a volt évfolyamtársaim. Megittak hat doboz sört - 12 évesen, csak mellékesen - és az egyikük annyira berúgott, hogy hihetetlen. Úgy kellett kivonszolni nekik a bejárathoz, aztán mire visszatért, addigra a pupillája az írisz szélét verdeste - neeeem, nem voltunk ki. Másfél órán keresztül pofozgattuk, üvöltöztünk vele, mindenki ott volt, fél Szentivánt beleértve. A végére kiderült, hogy csak színlelte az egészet. Kurva rosszul voltam. Szerintem hőemelkedésem volt, de nem akartam mondani, csak csendben lelépni. Sikerült is. Kimentem a rétre, és bámultam a csillagokat. Gyönyörű volt. Ahogyan egy felhő keresztbe szeli az egész eget, és ahogyan az apró és nagy fénypontok ragyognak, az csodálatos; hihetetlenül felszabadító érzés.
Megvártuk a tüzijátékot. Nem volt nagy szám. Mégis, már azt vártam, hogy vége legyen ennek a rohadt napnak, és hagyjuk abba ezt a szart, hogy végre visszatérhessek a normális, megszokott életemhez, és ne részeg lányokat pofozzak fel. 
A szombatom úgy terveztem, hogy elmegyek, felülök egy rohadt lovaskocsira, végigmegyek a menettel, aztán meghallgatom a Csík zenekart, és végül megnézem a tűzijátékot, miközben hotdogot meg lángos zabálok, mellé pedig cukros kólát iszok. Ehelyett lett egy elfuserált szüreti fesztiválom, és egy még jobban elfuserált szombatom. De nézzük a jó oldalát: A barátaimmal voltam, akikben bízhatok, és szeretem őket.
Hope

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése