Negyvenkettő. (Vagy valami olyasmi...)

Sok mindent utálok, ez nem kérdéses, úgy gondolom, mindenki van így. De ma, tegnap, egész héten sikerült az emberi fajnak megutáltatnia magát velem. Kezdjük mondjuk ott, hogy lopják a stílusom. Lopják. A. Kibaszott. Stílusom. És utána meg engem oltogatnak, hogy nem is én... De igen, én, csesszék meg! Ki ment először kigombolt ing, fekete póló kombóban az osztályba? Én. Kinek volt először bakancsa az osztályban? Nekem. Ki nézett először Trónok Harcát az osztályban? Én. De ezeket a dolgokat egyáltalán nem én hoztam be, nem... a D. , dőlttel, aláhúzottal és még félkövérrel is!!! Hányszor hallgattam végig a monológokat a kibaszott Trónok Harcáról? Ezerszer, úgy, hogy igazából ezeket nekem kellett volna mondani. Egész héten azt látom, hogy a lányok fele kockás ingben jön... Persze, ezt sem én kezdtem el így hordani. Akkor kinél láttad, baszd meg? Csak kíváncsi lennék, komolyan... Lehet, hogy maradnom kéne a hosszú ujjú&pólónál... De abban meg melegem van. Hát megbaszhatják.
Ezen az idézőjeles fergeteges kedvemen még az is teljes mértékben segít, hogy kedves városomban az időjárás rosszabb, mint Jöttünheimben. De komolyan. Mindenhol jég, mindenhol hó, és nem tudsz úgy egy lépést megtenni, hogy ne legyen rajtad hó, mert a szél olyan szinten fújja, hogy amikor a buszra szálltam fel, néztem a táskám... még a belsejében is hó volt. Pedig cipzáros!
Én nem vagyok irigy a D.-re, ezt előre tisztázzuk. De nem értem, mit lehet rajta szeretni. Tulajdonképpen amit észrevettem az az, hogy megvan a stílusa... amit a Lauráéból, a Noniéból és az enyémből merít. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez... keverés és másolás egyaránt. Elismerem, az új alkalmazottnak igaza van: ez tényleg valamiféle tisztelet jele, de akkor is frusztrál, hogy mások ugyanúgy néznek ki, mint én. Igen, pont ugyanúgy. Mások ugyanúgy vágatják a hajukat, és a többi. Nem akarok a sorozatgyártott babák közé tartozni...
U.i.: Furcsa, mennyire jól megértjük egymást a műkörmössel. Kellemes csalódás volt, mert eddig minden műkörmös, akit ismertem, csitri volt, őt kivéve.
Elnézést, hogy ez egy értelmetlen bejegyzés, de mind tudjuk, hogy én egy szőke, sötét idióta vagyok, aki nem értelmes, és egy kalap alatt kell említeni a Kürti Zsófival, eme nagy ribanccal... Végül is én is az vagyok.