Tizenhatodik.

Lehet röhögni a képen. Higgyétek el, én is azt teszem. És már csak három nap.
Igen, ahhoz volt eszem, hogy idióta mangafigurákat varázsoljak Lokiból és Greyijea-ból, de ahhoz nem, hogy egy bejegyzést megírjak - bár 3500 méter futás és egy rohadalom óra után, tudjátok, mennyire le van fáradva az agyam (már ha van).
Ma ki fogom olvasni az utolsó tündét. Persze még megtanulom a kémiát, a matekot, az angolt, lefordítom azokat a szarokat, és ezeket holnap mind hibátlanul felsorolom. De ma annyira kész vagyok, hogy hihetetlen.
Áginak már elújságoltam, mennyire ki vagyok akadva az utolsó ork miatt. A cím: Az utolsó ork. Mi van a borítón? Egy kibebaszott kék sasmadár. Silvana De Mari, grat a borítóhoz. Mindenesetre a keresztapámtól a Medve és a Farkast (azaz az utolsó ork 1-et) kértem. És előre is elnézést a helyesírási hibákért; késő van. De bezzeg mangakaraktert készíteni van erőm. A logika, emberek, logika!
Töri, én de szeretlek. Főleg az ókort. Főleg egyiptomot. Imádom kijavítani a tanáromat; pl. ma is kábé egy kiselőadást tartottam Amon-Ré-ről. De veletek nem teszem meg.
És most bocsássátok meg nekem, de szerkesztési rohamom volt, és ezeket meg kellett csinálnom. Úgyhogy bocsánat mégegyszer.