hétfő, szeptember 24

Tizenkettedik.

Egy napot túléltem - már csak négy van. És már csak 11 nap a születésnapomig.
Juju, akivel egy kórteremben voltunk, amikor megszülettünk már megcsinált az ajándékom, én meg azt sem tudom, mit csináljak neki. Én szeretném neki csinálni, úgyhogy akinek van valami ötlete, hogy mit adjak neki, az hiperszupergyorsan mondja meg, mert ha nem leszek kész, én lenyakazom saját magamat.
Ha öt filmet nem néztem meg az elmúlt két napban, akkor egyet sem, és ezek közül a Tron, a Vasember, a Marie Antoinette, A másik Boleyn lány, a Wonderful Days... Nem, nem volt olyan, ami ne tetszett volna. Jó, a Boyler Annás történet nekem már kicsit sántított, de mindegy. Maga a film korhű volt, és remek.
Néha eszembe jut az a mondat, amit még régen hallottam egy bizonyos személytől. És elgondolkodom. Lehetséges. De nem biztos, sőt. Vajmi kevés esélye van annak, hogy ez bármilyen bármiben is megmutatkozzon. Oké, sokszor van Deja-vum, meg sokszor vannak furcsa álmaim, de ez még nem jelent semmit.
Már le van fixálva, hogy halloweenkor Ágó itt lesz a szobámban, Kört nézünk, félünk, és zabáljuk a popcornt meg a kólát. Und hogyha már így is a halloweenosdi meg a boszorkányság jutott az eszünkbe, miért is ne lyukadhatnánk ki mondjuk eeeeeegy... Zombi apokalipszis zeneszám listánál, amit Gemmától csórtam (köszönöm is neki).
Mondjuk ha nagyobban szeretnétek megnézni, akkor lehetőség van rá a képre kattintással.
1.: AC/DC - Highway to Hell
Yeaaaaah! Bírjuk, mert Tony Stark is bírja AC/DC-éket. Ám eme szám... We love Highway to Hell!
2.: Adele - Rolling in The Deep
Egy kérdés: Ez komoly!?
3.: Birds of Tokyo - Wild at Heart
A szám története egy Loki fanvidihez kapcsolódik. Vidi szerint ez, ittend. Szerettem ezt a számot mindig is, és emlékszem, hogy ez után mindig a Let it Rock-ot nyomtam be, merthát az is Loki vidis.
4.: The Fray - Heartles
Passzol. Fullra  passzol. Szeressük a Windows Media Playert, ha nem buziskodik velünk, igaz-e? Hát az.
5.: Lana Del Rey - Born to Die
Végülis... Nem, nem passzol. De a szám szövegét kívülről tudom, anélkül, hogy megnéztem volna a szövegét. Elég volt a magyar szöveget elolvasnom.
6.: Linkin Park - Numb
Ööööö...Nem is tudom. Talán. Neeeee! Megszállt az ihlet a zombi apokalipszisnak köszönhetően. Na, ebből se lesz történet, már érzem.
7.: Maroon 5 - One More Night
Na jó... Megint buzizik. De próbálok nem felkúródni ezen - sem.
8.: Muse - Sing for Absolution
Véééégre! Ezt szoktam hallgatni, mikor felszállok a buszra. Mindig. Régen This is War, most Sing for Absolution. Nem tudom, milyen okból kifolyólag, de ez a szám - úgy, mint az Assasin - közel áll a szívemhez.
9.: Muse - Assasin
Emlegetett... nem mondom, hogy szamár. Mert az Assasin az egy rituáléban résztvevő elem. Ennek a rituálénak folyamatát csak én és drága jó édesapám ismeri. Senkit nem avatok be, csak aki csatlakozik a vallásomhoz, amely eltér mindenféle vallástól - ismétlem a gyenge felfogásúak kevéért: mindenféle vallástól.
10.: Placebo - Sleeping With Ghosts
Ez tényleg amolyan vége főcímdal szerű... Lassú és még olyan halál-hangulata is van (szerintem). A vége főcím: a gyertyaláng remeg a gyenge szellőben egy apró szellő jóvoltából, egy fényképezőgép és néhány gemkapocs társaságában. Jobb nem is kell.
A mai nap talán legszebb pillanatának azt mondhatom, mikor a Bisinger sétány füvén ültünk a sárgásbarna falevelek között, és élveztük a szellőt, na meg a gyros extraerős csípősszószát. Olyan igazi ősz hangulata volt, nem az a "na, de jó, hogy szürke az ég" hangulat, hanem a "juhhú, igazán ősz!".
Hope

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése