Amikor azt mondod: Rosszabb nem lehet. De mégis van.
Hétfőn azt mondtam, ez nem az én napom. Kedden nem volt kedvem semmihez. De ma rá kellett jönnöm: ez nem az én hetem, nem az én hónapom, és nem az én évem! Mondjuk úgy, hogy az elmúlt...három-négy év nem volt az én évem.
A bicajtúra kész katasztrófa volt. A tempó olyan volt, mintha kergetett volna minket a tatár. Hihetetlen. Inkább lemaradtam, és egyébként is, a bicajom eleve szar volt. Megesküdtem, hogy hazajövök, és a szemétbe vágom azt a fostalicskát, amit a bicajomnak hívok.
A sportnap is szar volt. A méta pontjaimat a 8/IV-esekhez írták, ráadásul kézizni meg nem tudok, úgyhogy inkább elsunnyogtam mindenfélével a napot. Megmondtam drága Jámbor barátomnak, hogyha mégegyszer ledobja közvetlenül a lábam elé a rohadt bicaját, akkor szétrúgom a drága kis seggét. Ez hatott.
Megtanultam dobni Noni Tündérbogarával (azaz az amerikai focilabdával - nem összekeverni a rögbivel, mert nem ugyanaz a kettő), és olyanokat baromkodtunk, hogy fú...
Visszaérvén az iskolába a hódolóm eléggé búskomor volt - de őszintén: ez engem hol érdekel? Este hétre értem haza, zabáltam, zuhanyoztam, és konkrétan bealudtam este nyolckor. Hét éves korom óta nem aludtam ennyit. Aztán negyed egykor felkeltem, benyomtam a Bosszúállókat, és ismét bealudtam. Végre kipihentem magam, de ilyen tehetségtelenül csak én tudok aludni.
Ma rászántam magam a Trónok Harcára. Igaz, nem nagyon érdekelt, de ha tetszik (márpedig eddig nem nagyon jön be), akkor végignézem mindkét évadot. De nem ma! Még vár rám egy Bosszú, egy Vasember 2. és a Bosszúállók.
Jegyzet magamnak: Ágónak Thor&Vasember&Bosszúállók
Hope
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése