Kilencedik.

Dühös vagyok.

Miért? Mert felhúztak.
Kik húztak fel? Az idióta osztálytársaim.
Miért nem szólsz a tanárnak? Talán azért, mert akkor én lennék az árulkodós.
Miért hiszed ezt? Mert eléggé jól ismerem kedves M.J.L-t, és T.S-t, hogy letagadják, illetve még másokkal is közlik, hogy támogassák őket.
Szerezz te is támogatókat! Ugyan minek, ha max hárman állnak mellém?
Miért nem hiszel másoknak? Mert túl sok emberben csalódtam.
Ki miatt? Elsősorban a volt legjobb barátnőmet, L.-t okolnám. Aztán utána a Dóri, Jámbor, Elek, satöbbi...
Miért nem lógsz olyanokkal, akiknek fontos vagy? Mert nekik fontosabb egy k*rva Broncos meccs.

Próbálok magamnak egy világot teremteni, ahová elbújok. Ahol senki nem talál meg, csak én, a fantáziám és a gondolataim. Semmi más, az égadta világon.
Hogy is lenne az a világ? Örök nyár. Semmi más, csak egy örök nyár. A falevelek arany színűek; a folyók és patakok vize tiszta, a tenger vize hatalmas, mélykék. A madarak csicseregnek a fákon, és mindenhol állatok, meg nevetgélő emberek - együtt. Értik egymást. Nem kell a nyelvükhöz szótár, sem semmi.
A palotában trón. Azon nem ül senki, csak az idő. A por, ami rajtaragad már több emberöltő óta.
Ott rendes állampolgár vagyok. Nem mintha most nem lennék az, de ott is csak egy jelentéktelen lány vagyok. Nincs kocsi; lovagolunk. Én, Ő és Loki. Mi, hárman. Az apám is ott van. Velük vagyok boldog.
Aztán mikor kiérsz a partra, minden hideg lesz, és fázol a ruhádban. Jég vesz körül mindent, és örök sötétség van az égen; viharfelhők és csak havat meg tükörfényű sziklákat látsz a folyó túloldalán. És minden megváltozik. Felébredsz, vagy felébresztenek. Mert nem menekülhetsz; a végén elkapnak. Nincs olyan dolog, ami elől megmenekülhetsz. Mert egyszer úgyis kihívnak felelni, egyszer úgyis megvernek, még vagy százszor csúfolnak és megbántanak... Erre nincs gyógyszer.
Az iskola is olyan, mint valami hierarchikus rendszer: akik az istenek földi közbenjáróinak tartják magukat, azok boldogok. Az ő barátaik, a papok és írástudók meg örülnek a fejüknek. Ott vannak a polgárok és földművesek, akik közül kerülnek ki a "méhek", a stréberek, a kockák és a könyvmolyok. Végül a rabszolgák, akikkel senki sem foglalkozik. Társadalmi helyzetemről ítélve én valahol a polgárok és a rabszolgák között vagyok - mégis úgy érzem magam, mintha csakis rabszolga lennék.
Az idegeim... ki vannak. És ha belegondolok, ez még csak a harmadik hét. El sem tudom képzelni, mik lesznek az elkövetkezendő hetekben. Lehet, értelmes lenne ismét nem enni. Még fogynék is. Csak egyszer érteném meg, miért jó másoknak, ha beszólhatnak nekik...
Mi ez, kérem, ha nem elnyomás?
Hope