Harmadik.

Megnéztem... És úgy röhögtem rajta, mintha napok óta nem is tudtam volna nevetni. Remek film volt, de hát hogy hogyan jutottunk be, az katasztrofális volt. Minden pénzünk ráment mindenre, úgyhogy egy nagy popcornnal (amit szinte csak én ettem) és két nagy kólával kellett kihúznunk. Az út sokkal rosszabb volt odafele. Hihetetlen feszültek voltunk mind a ketten, a legjobb az lett volna, ha nem is megyünk el. Az Eszti igen rá akar venni, hogy menjek el vele a Bro'n'Sis tánciskolába, de értse meg, hogy nem fogok ráérni. A hetedik kemény, és nem akarok neki kiselőadást tartani a már betáblázott szeptemberemről és novemberemről. Ő Step Up 4-et akart nézni, de engem meg az nem érdekel semennyire sem. Amikor viszont vége volt a filmnek, kijelentette, hogy tényleg igazam volt, és bevallotta, hogy tetszett neki.
Hope win!
És újra szerepeztünk a tegnapi este illetve éjjel folyamán. Annyira, de annyira, de annyira jó volt, hogy ma már nem fogok mást írni, ezen meg a fizika és kémia házimon kívül. Bár brutálsok van kémiából, de ezt muszáj megírnom. Remek. Már megint olyanokat mondok, amivel úgysem fogok végezni, mert annyira szarul fog elsülni a napom rendezettsége. Most el kéne mennem a templomba misére, de tudjátok ki akar! Rühellem, így is csak muszájból megyek. Oké, hittanos vagyok... De a Noémi se megy, Istenem, ráadásul ez a suli első hétvégéje: hadd legyen már olyan, amilyen én akarom, bár így is elég elcseszett, mit is ne mondjak.  Az Avengers ficbe is belekezdtem, és láss csodát, hol tartok: sehol. Ráadásul még elcs*szett is lett, úgyhogy ennyi. Visszatérve a szerephez: olyan, mint mindig - beteg. De hát persze az egész az idióta, kis vörös lánykámnál és a beteg ötleteimmel -  mint Sif félrelépése - kezdődik.
További szép napot, és kellemes vasárnapot (bár nekem már most elrontották) kíván
Hope