Észlelte: Ági.
Dátum: November 2. (2012.)
Tünetei: Csak Howard Starkról dumálsz egész nap, mindehhez Beatles-t hallgatsz, és idiótán táncikálsz mint a hatvanas-hetvenes években. És szerelmes vagy a 40-es/50-es/60-as évekbe, mert hát azok olyan gyönyörűek voltak. És írni kezdesz, na kiről? Hát persze, hogy Howard Starkról. Ugyanekkora Howard Stark rajongó, mint én szerintem az életbe nem volt, mert mindenki utálja őt. Bár én bírom azt a hülye fejét, mikor iszik, bagózik, meg a mosógépen kéri meg a felesége kezét.
És akit érdekel ennek az idiótának a fiatalsága, meg a felesége, meg egyéb ilyen jó kis kalandjai, az linket lent talál, a bejegyzés aljában.
Annyira imádom apám beszólásait. "Annak a nőnek olyan barátságos feje van, mint Hitlernek."
Ha valaki... bárki megkérdezné, hogy hova tűnt az agyam, vagy az eszem, azt küldjétek el New Yorkba, a hetedik és a kilencvenöt és feledik sarkára. Ott megtalálja mindkettőt a reményeimmel együtt.
Elnézést, hogy ennyire érthetetlenre sikeredett a bejegyzés, de ezt tőlem kezdhetitek szokni, mert hogy a normalitásom és a munkamorálom hova tűnt, na az jó kérdés. De lehetséges, hogy az írásba fektettem, amit hajnali háromkor fejeztem be, és ennek tanúja volt, kedves Ágnes.
Mert szeressük a méregdrága, hatvan fokos vodkát, a cigit, a vörösbort és a polkapöttyös ruhákat.
YOUR ANGEL
KÉRDEZZ-FELELEK
Nem mellesleg - lehetséges, hogy elköltöznek az íráskodásaim egy új blogra (oda, ahova Howard papi történetét rakom), és mindig látni lehet majd, ha új rész kerül fel. Meg majd szólok is, mert az nem én lennék, hogyha nem figyelmeztetnélek benneteket ;) (Kedves olvasókért bármit megteszek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése