Ideje volt már réges régen újrakezdeni ezt a dolgot. Egyrészt hátat kell fordítani a múltnak. Másodszor meg már épp ideje volt lecserélni a milliónyi bejegyzést. A modulok maradtak, de a dizi is új lett, át lett szervezve a menü, és hozzá lett adva egy-két dolog. Remélem mindenki eltalál majd oda, ahova szeretne menni, és minden a legnagyobb rendben fog folyni.
Egy mázlista veszett el bennem, és eddig ki sem talált.
Ma a napom a mázlijaimtól függött. Reggel, kómásan összepakoltam a táskám, és mit felejtettem ki? Hát persze, hogy az ellenőrzőmet, melynek használata az iskolában kötelező, s hiánya fegyelmi vétek.
Kémia előtt már úgy vert a szívem, mint valami gumilabda, ha folyamatosan pattintgatják - gyorsított felvételben. Remegtem, rázott a hideg, és Predátor - fordítok: Heni néni - kimondta a nevemet. Már álltam fel, hogy menjek felelni, és akkor felmerül a kérdés:
- Hányadika is van? - Hát... hatodika volt. Hetedik vagyok a névsorban. Köszönöm, zsidók, akik bevándoroltak Magyarországra, és az őseimnek hívhatlak, hogy ezt a gyönyörűséges nevet választottátok.
Mivel ugye elvesztettem a bérletemet, be kellett mennem az okmányirodába, hogy elintézzék, DE: mivel még nem töltöttem be a tizennégyet, ezért csak szülő írhatja alá. És egyedül voltam, így nem tudta sem apu sem anyu aláírni. El voltam keseredve, meg hogy berángatom anyut, satöbbi. Pont abban a pillanatban merült le a telefonom. A buszmegállóban találkoztam a Nonival, aki elkeseredve ment a város fele. Megkérdeztem, hova megy, kiderült, hogy nincs bérlete. Passzoltam neki a buszjegyem, ami nekem meg PONT a pénztárcámban volt. A buszmegben összefutottunk a Petrával, és a barátnőjével, Annamarival. Röhögtünk annyit, mint a buta, főleg, amikor a Petra egyiptomi nyaralása került szóba: Egyiptomban van teve, homok, tenger, homok, homoktenger.
Anyám hívta a Nonit, hogy ne igényeljek diákot, ő meg mondta, hogy már voltam. Anyám erről arra következtetett, hogy én már megcsináltattam a diákomat, de nem.
Végülis megtalálták a bérletem. Viszont ameddig le nem jár az e havi bérlet, addig magamnál kell hordanom az ideiglenes diákot.
Szóval ma igen mázlis napom volt, és most végre megtört az ördögi balszerencse kör (ha a reggel jó, a délután lesz rossz; ha a délután jó, akkor a reggel volt rossz).
És ha még szántok rám két percet: A Muse tegnap adta ki a Madness hivatalos klipjét. Én úgy érzem, csodásra sikeredett, a szám is, mint minden másik számuk illetve a klip is. Csak így tovább, Matt Bellamy és bandája!
Élvezzétek tovább az élet apró örömeit, s további jó napot kíván
Hope
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése